Proverbi 7
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerõsödnek nevezd,
Hogy megõrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az õ beszédivel hizelkedõ idegentõl.
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menõ úton lépeget,
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
És ímé, egy asszony eleibe jõ, paráznának öltözetében, álnok az õ elméjében.
Mely csélcsap és vakmerõ, a kinek házában nem maradhatnak meg az õ lábai.
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
És megragadá õt és megcsókolá õt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
Azért jövék ki elõdbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésû szõnyegekkel.
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
No foglaljuk magunkat bõségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
Egy erszény pénzt võn kezéhez; holdtöltére jõ haza.
[És] elhiteté õt az õ mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá õt.
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítõ békóba;
Mígnem átjárja a nyíl az õ máját. Miképen siet a madár a tõrre, és nem tudja, hogy az az õ élete ellen van.
Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
Sírba vívõ út az õ háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.