Richter 5
Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:
Hogy a vezérek vezettek Izráelben,
Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek!
Uram, mikor Szeirbõl kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejérõl:
A hegyek megrendültek az Úrnak orczája elõtt,
Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban,
Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen,
Új isteneket ha választott [a nép,]
Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben,
Kik ültök fehér szamarakon,
Az íjászok szavával a vízmerítõk között,
Kelj fel, kelj fel Debora!
Akkor lejött a hõsök maradéka;
Efraimból, kiknek gyökere Amálekben,
És Issakhár fejedelmei Deborával,
Miért [maradtál] ülve a hodályban?
Gileád a Jordánon túl pihen.
[De] Zebulon, az halálra elszánt lelkû nép,
Királyok jöttek, harczoltanak;
Az égbõl harczoltak,
A Kison patakja seprette el õket;
Akkor csattogtak a lovak körmei
Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, -
De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel,
[Az] vizet kért, õ tejet adott,
Balját a szegre,
Lábainál leroskadt, elesett, feküdt,
Kinézett az ablakon, és jajgatott
Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki;
"Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak?
Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram!